Tisztelt Olvasó!
Első sorban le szeretnénk szögezni, hogy ennek a weboldalnak nem célja, hogy politikai véleményt formáljon és az sem célja, hogy mindenféle megalapozás nélkül rossz színben tüntessen fel bárkit.
Azért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy az út lezárásához, – és a levendula kiszántásához vezető tényeket meg lehessen ismerni és mindenki kialakíthassa a saját álláspontját az ügyben, anélkül, hogy azt megtévesztő féligazságokra alapítaná.
A tények pedig… nos, a tények makacs dolgok.
Kezdjük az elején.
2008. évben dr. Karl Ferenc megvásárolta egy sóskúti magánszemélytől a Sóskút külterületén elhelyezkedő, 19/111 helyrajzi számú ingatlant. Miért vásárol meg valaki egy ilyen területet? Természetesen befektetési célból. A vétel mögötti koncepció alapján, az új tulajdonos a területen 6.000 nm. körüli telkeket (tanyákat) alakított volna ki olyanok számára, akik a lakóparki, családi házas környezetet is zsúfoltnak találják és intimebb környezetben szeretnének élni.
A terület Sóskúthoz tartozott egészen 2014. évig, amikor is Sóskút megállapodást kötött Érd városával bizonyos területrészek, így a sokak által „Levendulásnak” ismert terület átadásáról. Ezek a területrészek többnyire Érd Fenyves-Parkvárosi részének peremterületei mellett helyezkedtek el, fejlesztésre alkalmasak voltak. A területekért cserébe Érd az ingatlanok hasznosításából származó bevétel egy részét ígérte Sóskútnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a területátadás elsődleges célja Érd fejlődéséhez szükséges új területek biztosítása volt.
A tulajdonos ekkor úgy döntött megkeresi az Önkormányzatot az ingatlan hasznosításával kapcsolatban. Érd település szerkezeti tervében a terület ugyanis kertvárosias lakóövezet besorolást kapott, ami lehetőséget teremtett az eredeti koncepciónál lényeges intenzívebb beépítésre. Az akkori városvezetés ezt a tervet egy településfejlesztési szerződés keretében tudta volna elképzelni. Bevett szokásnak számít egész Magyarországon (különösen Budapesten), hogy befektetők megállapodnak az Önkormányzatokkal. Mint ahogy a neve mutatja ezek a szerződések az Önkormányzat oldaláról fejlesztéseket jelentenek, amelyeket nem saját (amúgy is szűkös) forrásaiból kell előteremtenie, hanem a fejlesztő finanszírozza a beruházásából várt haszon reményében.
Nézzünk mélyen a szívünkbe, munkába is azért járunk, hogy pénzt keressünk, nem pedig azért, mert otthon unatkozunk. Lehet démonizálni a „gonosz befektető” eszményét, csak nem érdemes, ha nem akarunk képmutatók lenni.
Amikor a terület még Sóskúthoz tartozott K-Hv (honvédelmi) besorolásban szerepelt a szabályozási tervben, tekintve, hogy a közelében helyezkedik el a- ma már használaton kívüli- honvédségi rakétabázis. Amikor átkerült Érd városához a besoroláson nem változtattak.
Az akkori városvezetés látta a lehetőséget a fejlesztésben, voltak elképzelései, és belátta, hogy ez olyan forrásokat jelenthet a városnak, amelyet önerőből vagy nem, vagy csak nagyon sokára tudna előteremteni.
Egy ilyen folyamat gyakran több évet is igénybe vehet. Részletes tervet kell készíteni, hogy hogyan fogja érinteni mindez a közműellátottságot, az infrastruktúrát, a közoktatást, a lakosságszámot, stb.
Ez a szakasz 2018. év végére nagyjából lezárult, elkezdődhettek a koncepció részleteiről az egyeztetések. Ennek a fázisnak lett volna a része a helyi lakossági fórum. Természetesen minden ilyen típusú zöldmezős lakófejlesztésnél van egy természetes ellenállás a korábban a terület szomszédságába költözők részéről; holott az általuk lakott telek általában ugyan így lett a város része, csak tíz, húsz vagy harminc évvel korábban. Nyilvánvaló, hogy minden fejlesztés jár negatív következményekkel is, a hosszú tervezés, a településfejlesztési szerződés és a lakossági fórum is azt a célt szolgálja, hogy végül a pozitívumok legyenek többségben.
A tárgyalások tovább folytak… volna.
Azonban a 2019. évi választásokon lecserélődött a városvezetés.
Az új városvezetés jelentős része „Zöld”. (Hogy világoszöld, vagy sötétzöld, annak megítélését a Tisztelt Olvasóra bízzuk, miután majd a végére ért a kis olvasmánynak.)
Itt ki kell térnünk arra, hogy a terület egy részén elvadult levendulaültetvény helyezkedett el. Az öreg töveket tudomásunk szerint még nagyon régen egy szappangyár telepítette. Az ültetvény gondozatlan volt, elképesztő mértékű ráfordítással lehetett volna karbantartani, és ehhez nem állt elegendő erőforrás a tulajdonos rendelkezésére.
Többször körbejárta annak a lehetőségét, hogy a levendulát valamilyen formában hasznosítsa, hogy ezáltal az ültetvény se álljon „parlagon”, gyomlálva legyen, és rendezett benyomást keltsen. Felkereste a Magyarországon ismert levendulatermelőket, akik azonban, szinte egybehangzóan azt mondták, hogy Érd kiesik az ő működési körzetükből, a terület kicsi ahhoz, hogy érdemi hozamot lehessen elérni, a tövek el vannak öregedve, és mindezen okokból kifolyólag veszteséges lenne a művelése.
Egy vállalkozó szellemű ember a 2010-es évek elején haszonbérbe vette a területet, és megpróbálta a lehetetlent; termőre fordítani a levendulást. A próbálkozást akkor adta fel, amikor már a harmadik levendulaszüretkor sem maradt betakarítható levendula. Történt ugyanis, hogy valaki, vagy valakik vendégmunkásokat szerveztek a területre, hogy a virágokat leszedjék. Legalább egy tucat rendőri intézkedés sem szegte kedvüket, minden virágzáskor visszatértek betakarítani.
Az új városvezetés létre kívánt hozni egy úgynevezett „Levenduna” túraútvonalat, amely közvetlenül a tulajdonos telke mellett vezetett el. Természetjáró egyesületek, csoportok, a túrázni vágyók azonban alternatív útvonalként a volt levenduláson, a vetésen járnak keresztül.
Egy nyilván eltúlzott példa, de képzeljék csak el; van egy virágoskertjük, ami túl nagy ahhoz, hogy bekerítsék, és egyik napról a másikra megtelik emberekkel. Akik csak úgy bejönnek, leszedik a virágokat, vagy csak letapossák, hozzák a kutyájukat, aki szintén „megtiszteli” a kertet, eldobálják a szemetüket, majd továbbállnak. Mert hiszen nincs bekerítve, és kérem itt megy át az alternatív túraútvonal.
Abszurd, nem igaz?
Nos, az új városvezetés szerint nem az, sőt, követendő példa.
Ezek a jószándékú természetkedvelők arra is rászoktak, hogy ásókkal jelentek meg a területen, és tövestől lopták ki a levendulabokrokat. Ezek a kis ártatlan növénybeszerzések azonban oda vezettek, hogy a terület ökológiai egyensúlya megbomlott. Azokon a helyeken, ahol a levendula kilopásra került meg tudott telepedni az allergiások rémálma – a parlagfű. Éveken keresztül a tulajdonos többmillió forintot költött arra, hogy a területet parlagfűmentesítse.
Amikor lopni kell, és túrázni, akkor elfelejtődik a „magántulajdon” mint olyan jogintézménye, amikor viszont tüsszögünk… nos akkor a derék lakosság bizony bejelentést tesz, hogy a gonosz tulajdonos miért nem vágatja a parlagfüvet. (Ez az ügy egyszer odáig fajult, hogy pereskednie kellett a kormányhivatallal, aki többmillió forintos büntetést szabott ki, és úgy akarta elszámoltatni a parlagfű kiirtását, hogy valójában ki sem irtatta.)
Színfolt volt kis magyar valóságunkban, amikor egy zseniális üzletember -sosem derült ki, hogy ki volt ennyire élelmes- „Szedd magad!” akciót hirdetett, és papírzacskókat árult borsos áron, amibe levendulát lehetett szedni. Persze nem az ő levenduláját, merthogy nem győzzük hangsúlyozni; a terület magántulajdonban van.
Szintén rendkívüli költségeket okozott a tulajdonosnak az illegálisan lerakott szemét elszállíttatása. Aki Érden él, -főleg a város szélén lakók- pontosan tudják mekkora probléma a mai napig az illegális szemétlerakás.
Ezek a körülmények vezettek oda, hogy a tulajdonos hosszú évek megpróbáltatásai után úgy döntött, hogy a területet haszonbérbe adja.
Megállapítottuk, hogy a szerkezeti tervben az ingatlan kertvárosias lakóövezet, a szabályozási tervben honvédelmi terület, de ne felejtsük el, hogy külterületi ingatlanról beszélünk, jelen esetben ingatlan-nyilvántartási besorolását tekintve nagyrészt szántóról.
Megértjük, hogy ez a sokfajta besorolás zavaró, higgyék el, a tulajdonost is zavarja. Be kell látni, hogy ez egy folyamat félbeszakadását illusztrálja, amikor a megvalósítandó tervet a közepén hagyjuk abba, ledobjuk a szerszámot a kert közepén, a félig lenyírt sövény mellett, és elsétálunk.
Csak úgy mellékesen megjegyezzük jogellenes. Egy megyei jogú város szerkezeti tervének, szabályozási tervének és helyi építési szabályzatának egymással szinkronban kellene lennie.
Jelenleg az ingatlanra egyébként a helyi építési szabályzat és szabályozási terv honvédelmi besorolása alapján elhelyezhetne a honvédség egy kb. 3000 férőhelyes laktanyát, rakétasilót, megkockáztatjuk lőteret is.
Kanyarodjunk vissza azonban egy pillanatra még a haszonbérlethez, és a levendulaállomány közfelháborodást okozó kiszántásához.
Első körben feltennénk egy ártatlan kérdést; Miért okoz közfelháborodást, ha valaki a saját földjén kiszántja a saját levenduláját?
Ha Önök kivágják a saját kertjükben az összes elöregedett gyümölcsfát -teljesen mindegy milyen indokból- és paradicsomot ültetnek helyette, abba kinek van beleszólása? Senkinek. Mert az Önöké. (Itt visszaérkeztünk a magántulajdon intézményéhez. Sajnálatos dolog, hogy 33 évvel a rendszerváltás után ennek a mibenlétét még magyarázni kell.)
Beláthatjuk, hogy egy hasznosíthatatlan, elöregedett levendulaültetvény, amelyből a töveket rendszeresen kilopkodják, így elősegítve a parlagfű terjedését senkinek nem válik hasznára.
A tulajdonos felvette a kapcsolatot a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereivel, akikkel többször bejárta a területet. A szakemberek a terület két részén észleltek védendő természeti értékeket. A kijelölt részek a mai napig érintetlenek.
A terület többi része pedig művelésbe lett véve, megelőzve, hogy a parlagfű elszaporodjon.
Számos cikk jelent meg a témában, tele ténybeli tévedésekkel. Megragadnánk az alkalmat, hogy ezeket a tévedéseket kijavítsuk.
Kezdjük az ’Ez a lényeg’ cikkével.
“Csőzik László polgármester és Tetlák Örs alpolgármester alaposan az ügy mélyére nézett. Mit lehet tenni az ügyben és mit nem?“
“Csőzik polgármester az ÉrdMost megkeresésére az alábbiakat válaszolta és egyben kérdezte:
Egy sóskúti magánszemély adta el egy érdi magánszemélynek a terület közigazgatási átsorolását követően (mármint miután Sóskúttól átkerült Érdhez, ami nem tulajdonjog-változást jelent). Jogi képviselője jó pár hónapja megkeresett, hogy lakóingatlan-fejlesztést szeretnének, de nem támogattam. Jó lenne, ha tudnám, mögöttem állnak-e ezzel az álláspontommal!“
Polgármester úr lehet, hogy nem nézett annyira az ügy mélyére, mint ahogyan azt az ’Ez a lényeg’ állítja. A területet valóban egy sóskúti magánszemély adta el, de a vevő sosem volt érdi lakos. Mint az a tulajdoni lap vonatkozó részéből kiderül, 2008. évben történt az ingatlan adásvétele, az ’átsorolás’ pedig 2014. évben. (Az erről szóló megállapodás sajnos már nem érhető el Érd város honlapján, de az interneten még fellelhető. / Ez is kiderül egyébként a tulajdoni lapról.)
A Tisztelt Olvasóra bízzuk, hogy eldöntse, hogy 2014. előbb volt-e, mint 2008. Matematika tanulmányaink alapján mi teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy nem.
Ami az Érd Most cikkét illeti:
“Állítása szerint haszonbérletbe adta ki a levendulás területét az ingatlan tulajdonosa, és a bérlő kezdett valamilyen mezőgazdasági tevékenységbe a területen.“
Egy közhiteles nyilvántartás általában nem hazudik, márpedig a földhasználati lapból megállapítható, hogy a tulajdonos haszonbérbe adta ki a területét. A haszonbérlet lényege pedig éppen az, hogy mezőgazdasági tevékenységet folytassanak a területen.
“Ez a rész egyébként besorolása szerint honvédségi terület, és ahhoz, hogy ez megváltozzon, önkormányzati döntés kellene. – Szeretném leszögezni: mi nem szeretnénk, ha ez a terület bármilyen formában is beépülne, nem szeretnénk átminősíteni, erre semmiféle hajlandóságunk, törekvésünk nincs és nem is lesz –“
Ami a hajlandóságot illeti, a tulajdonos jogi képviselője megkereste a Honvédelmi Minisztériumot, hogy kívánják e honvédelmi területként hasznosítani az ingatlant. Azt az egyértelmű választ kapta, hogy nem, és javaslatot tettek arra nézve, hogy az önkormányzat bírálja felül a honvédelmi besorolást, mint ahogyan az törvényi kötelezettsége lenne.
Végül, de nem utolsó sorban tekintsük át a legtöbb torzítást és indokolatlan sopánkodást tartalmazó irományt, Tetlák Örs alpolgármester saját magáról elnevezett weboldalán megjelent tartalmat.
“Amikor bő egy hete lejártuk a LevenDuna útvonalat, elborzadva álltunk a kiirtott levendulás szélén. A terület tulajdonosa – illetve állítása szerint bérlője – a parlagfű elleni védekezésre hivatkozva feltárcsázta a területet és mezőgazdasági tevékenységbe fogott. Egy olyan köves földdarabon, amin éppen levendulán és fenyőn kívül szinte semmi nem él meg…“
A pusztítás nem ott kezdődik, hogy valaki felszántja a saját földjét.
“ Ugyanakkor a terület a Páneurópai Ökológiai Hálózat pufferterülete, ami azt a korlátozást is jelenti, hogy beépítésére csak akkor kerülhetne sor, ha a szomszédos magterület – tehát a Natura 2000 terület – természeti értékeit, biológiai sokféleségét, valamint táji értékeit nem veszélyezteti. Itt erről aligha beszélhetünk. Ugyanis még ha “körmönfont” módon ki is irtották a területen a levendulát, itt a fennsíkon a védett értéket éppen azok a rétek, azok a fajok jelentik, amelyeknek vajmi kevés közük van az egyébként ültetett levendulához. Annál több a pannon gyepekhez és a mészköves fennsík egyedi élővilágához.”
Ha áttekintjük a fenti ábrát, beláthatjuk, hogy az Ötvös utca lakói veszélyesebbek a környezetre, mint bárki. Náluk talán csak a Tihanyi tanya testesíti meg jobban a gonoszt, amelyik a Natura 2000 terület közepén helyezkedik el. Az Esztergályos utca lakói sem aludhatnak nyugodtan, legalább olyan veszélyesek a védett területek védelmi területére (igen, arra) mint a levendulás. Nem beszélve a pufferterületen elhelyezkedő honvédségi rakétabázisról.
A Tétényi fennsík valóban rendelkezik védett értékekkel, ezért védik. Azonban a védett területek ütközőzónái (pufferterületei) nem élveznek ilyen védelmet. Így feltüntetni őket nem fedi a valóságot.
Itt ismét szeretnénk megjegyezni azt a nem mellékes információt, hogy a terület jelenleg is építési terület, igen magas beépíthetőséggel.
“Ahogy az a tulajdonossal folytatott egyeztetéseken is elhangzott, a jelenlegi városvezetés semmilyen formában nem támogatja a területen akár csak lakóingatlanok építését sem és erre szerencsére a jelenlegi szabályozás mellett nincs is mód. Világossá tettük, hogy a város számára maga a levendulás lenne a megőrzendő érték, amit ha forrásaink engednék, akár meg is vásárolnánk, hogy szinte változatlan (pontosabban gondozott) formában őrizzük meg mindenki számára.”
A tulajdonossal soha nem folytatott az önkormányzat egyeztetéseket, a jogi képviselőjével annál inkább. A jelenlegi városvezetést több alkalommal kereste meg a tulajdonos jogi képviselője, azonban csak féligazságokat mondtak, és üres ígéreteket tettek.
Az önkormányzatnak többször fel lett ajánlva, hogy;
- Vegye meg a város a területet. (Ilyen jó helyen, amely közvetlenül a belterülettel határos, közel van a jelenlegi intézményi területekhez, 13 hektár egybefüggő fejlesztési terület, véleményünk szerint komoly értéket képvisel Érd városának.) De ha erre nem tudnak forrást biztosítani, akkor;
- Cseréljék el a tulajdonossal belterületi építési szórványtelkekre értékegyeztetés mellett. De ha ez sem jó;
- A tulajdonos nem ragaszkodik ahhoz sem, hogy ingatlana belterület legyen, számára megfelelő az is, ha – az eredeti koncepciója szerint – tanyákat hozhat létre. Ebben az esetben ingyen átadja az Önkormányzatnak a meglévő utat.
- A tulajdonos nyitott arra, hogy egy közösen kidolgozott, mindkét fél számára előnyös megoldást elfogadjon.
Tehát az a kijelentés, hogy „ha forrásaink engednék”…. nos, mindenki legyen nyugodt, engednék, és engedték is volna. Csakhogy a jelenlegi városvezetésnek nincsenek tervei. Nem akar fejleszteni semmin. Amely fejlesztések még zajlanak Érden, azok régebbi beruházások mostani megvalósulásai.
Ennyit az eddig a témában megjelent cikkekről.
Még egy fontos tényt kell elemeznünk ahhoz, hogy Tisztelt Olvasóink birtokába kerülhessenek a teljes igazságnak.
A terület szélén jelenleg egy rendkívül keskeny magánút fut végig. Jogi értelemben. Az önkormányzat kiszabályozott egy 12 méter széles utat, aminek a megépítése részben meg is valósult, de még nem került lejegyzésre.
A valóságban az önkormányzat lebetonozott egy megközelítőleg 5 méter széles utat, nem törődve azzal, hogy ezért egy fillért sem fizetett, és jogilag nem rendezte a helyzetet. Ugyebár az ember magántulajdonát elvenni akkor lehet, ha azt kisajátítják. Ilyenkor a kisajátító feltétlen és azonnali kártalanításra köteles.
Képzeljék el, a telkük egyik oldalát egyik napról a másikra lebetonozzák, és nem csak az önkormányzat, de a környéken lakók, egy fitness terem, és az arrafelé kirándulók is úgy használják, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Az egyik élelmes használó még egy mini autófordulót is kialakított magának.
A tulajdonos ezt egy ideig tűrte, szándékában állt az is, hogy a fejlesztési szerződés keretében átadja az utat az önkormányzatnak.
Az új városvezetés viszont elzárkózott mindenfajta kompromisszumtól. A fentebb felsorolt opciókat ezért 2022. március 31. napján a tulajdonos jogi képviselője megküldte az önkormányzatnak azzal, hogy 15 napon belül szíveskedjenek válaszolni, különben az utat -tekintve, hogy az magánterület- le fogja zárni.
Tudják mi történt?
Abból, hogy ennek a weblapnak a címe egy táblán szerepel, ami éppen lezárja az utat, nem nehéz levonni a következtetést.
Semmi.
Tisztelt Olvasónk!
Köszönjük, hogy elolvasta. Kérjük, hogy képzelje bele magát a tulajdonos helyzetébe, és mindkét oldalt mérlegelve alakítsa ki a saját véleményét.
Oldalunkat folyamatosan frissítjük, az új eseményekről beszámolunk.